Megbújnék a szíveden...

Lapulnék mint tök a fűben,
s álmodnám az életet...
de rájöttem... semmim sincsen,
s nem adhatok kincseket.

Gyűjtögetnék mint a méhek,
édest nektárt, ízeket,
muszlinkékkel befesthetném
 felettünk a kék eget.

Adhatnám a rétnek selymét,
széllelkócolt, zöld zugát,
gyöngyharmatos hajnaloknak
pilleszárnyú sóhaját.

Tervezetlen életemben,
s meg nem rajzolt éveken...
simulnék... mint kéz a kézben,
s megbújnék a szíveden...