Csak perceket lophattam...

Megint, csak perceket lophattam a nyárból...
úgy hagyott itt most is, mint eső a cseppeket,
újra fázni félek... a lucskos, őszi sártól,
ha nem találom benne szerető kezed.

Lásd, mellettem is csak elosont az élet,
mint sunyi tolvajok a sötét, szűk utakon,
s mire rádöbbentem,  már rég nincsenek fények,
csak az ősz kopog be ködrejtett ablakon.

Kócsagfehér felhők intenek most búcsút,
és bokron átlopódzó, bujkáló sugarak,
eszembe juttatják, mi nem volt... s ami elmúlt,
s lassan köröttem is mállanak a falak...