Egy percet most letépek...

Ma másképpen susognak a fák,
lombjukat hasítja a szél...
sokkal kopottabb lett a táj,
s fakóbb az összes falevél.
A szalmasárga napsugár,
öleli még a lombokat,
s bokrok alatt a kismadár,
avarban keresgél... vackokat.
A gyöngyfehér pomponfelleget
őrülten sodorja fenn a lég...
Hallod Apu? Hallod? Hangomat
fájón viszi hozzád az ég.
Még bogárzölden él a fű,
de pára pihen a földeken,
s a patak vize is hangosabban
bukdácsol át a köveken.
Már minden más lett, az ősz is vénebb,
tudod, hiányzol belőle rég...
ám a legszebbekből, egy percet most letépek,
s átölelem régi őszünk... aranyarcú melegét.