Ólomszínű napnyugtában...

Metsző-hideg szél borzolja, a vacogó fákat,
úgy dobják le lombjukat, mint tündérek a fátylat.
Könnyzáporként hullanak a levelek a földre,
betakarják mély kérgeit avarszín mezőkbe.

Ólomszínű napnyugtában didereg a város,
komor lett az őszi világ, megkopott és sáros.
Gomblukakon huzat fütyül, bomlanak a sálak,
árnyék-szürke háztetőkön vadgalambok fáznak.

Szantálvörös lombkorona könnyezik a széltől,
dohánybarna ágait is óvná most az égtől.
Sunyin jön a viharfelhő, földig lóg a lába,
s rázúdítja haragját a meggörnyedő fákra.