Kevésbé hiszed már, hogy tiéd az élet, csak gyűlnek benned a hogyanok, s miértek, adni is kevés vagy, s kérni már nem lehet, pillanatkép csupán ami még jár neked. A fák évgyűrűi ismét többen lettek, új strigulát húzol be életed falán, s álmaid jégszürke lenyomatot vetnek a megfonnyadt levelek fonákoldalán...
