Hív a végtelen...

Látod? Már lángol mögöttünk a múlt,
lávavörös parazsát szétfújja a szél,
hamu alatt tűnik el a gránitszürke út,
s a jövőnkről egy távoli csillagkép mesél.

Csábító sugarát lábunk elé hinti,
csilingelő hangon hív a végtelen,
achát-fény mutatja, hogy merre kell menni,
át - a kovaszürke csillagtengeren.

Óvatosan lépjünk! Nehogy elhamvadjon,
vagy összegyűrjük fehér csipkeköntösét!
Vigyázzunk, hogy minden sértetlen maradjon,
hadd ontsa szívünkre kemence melegét!

2011. 11.03.
Versemet ihlette: http://youtu.be/cZjnpNrAtOs