Dohánybarna ruhára váltottak a fák, könnyező levelek repülnek a szélben, s az is, csak kavarogva sodorja tovább, hogy ne maradjanak árván itt a télben.
Reszkető hidegben már nem költ a madár, tejfelköd borítja a kopasz ágakat, őszünknek melege túlontúl messze jár, s a tél hidege bújik kabátom alatt.
Sovány napsugárban zizegnek a bokrok, meleg avarpaplant szőttek a levelek, konok lett az évszak, kihaltak a dombok, sétányom bús lelke, most bennem didereg.
