Nekünk holnap hozza...

Elmúlt hát ez is, miként a tegnap
lopva vitte el a legszentebb perceket,
elorozta fényét féltett pillanatnak,
és pillangólétnyi vágyakat kergetett.

Néha könnyeket dobott utánad,
széjjelszórta élted elrejtett kincseit,
papírfecnit sodort a felőrlő bánat,
mosta a lelkednek szél-kócolt tincseit.  

De megtanultál sírva nevetni,
és volt, mikor nevetve sírtad el magad,
te, nem lettél vesztes, csak ki kellett bírni...
s küzdeni akkor is, ha az ár elragad.

Ne bánj meg semmit, s hagyd meg a rétnek
pirosan hullámzó, lágy pipacstengerét!
Ne sajnáld, ha sárral megdobált az élet!
Nekünk holnap hozza szeretetékszerét...

2011.12.31