Gyertyaláng

Szürkülő szobában egy apró láng remeg,
mint nektárcsepp csordítja mézédes melegét,  
terítő csipkéjén halvány árnyék lebeg, 
s a csend veri vissza ujjaim ütemét.

Viaszgyertya lánya lejti táncát éppen,
mint fiatal sellő vén tenger fodrain,
gyengéden hajlik, mint fűszálak a réten,
vagy dallam oson a szélhárfa húrjain.

Simogatva sejtet, meglebbenti fátylát,
parázsló ölében átizzik a gyönyör,
mint galambfióka bontogatja szárnyát,
majd sólyommadárként fel a magasba tör.

Gyertyalángnyi élet, illanó kis csoda,
achátfénybe burkolt, lágy porcelánszirom,  
néhány óra alatt messze tűnik, tova...
nem több, mint viaszkönny egy fehér papíron.

2012.01.20