Kóborcsillag

Ma megint, a Hold vigyáz rám,
félt, mint azt a csillagot,
mely a bársony ég határán,
éj sötétjén átragyog.

Égboltunk a csendpalástján,
három apró fényt nyitott,
alul kifli, ezüstkincstár,
fönn, esthajnal' csillog ott.

Kettő közt egy apró lámpa,
árnyékezüst, halovány,
kóborcsillag... árva, mint a
szakadás, egy tüllruhán.

Együtt vannak, szépen, sorban,
mégis mind, csak egyedül,
egymás fényét nézik szótlan...
- sóhajszellő hegedül -

2011.03.28