A boldogság nem kék-madár, mi elhullajtja tollait, nem is sziget és nem határ, tenger sem mossa partjait. Egy lelkedben szőtt gyöngyfonál, sziklát repesztő csöppnyi ér, valahol ott kezdődik el amikor tíz ujj összeér... és nem tovább, csak addig él, míg ég-hideg a föld-meleggel az óceánnál egybekél...
...
- a boldogság egy firka tán, mit buta szíved odafest, pókhálógyöngy az est falán, csalós, csillogós semmi ez -
