Volt egy szerelem...

Úgy fakultál bennem, hogy észre sem vettem,
mert az örök fényű, tűzlángú csillagok
elhamvadnak mind a lassú napmelegben,
s helyükre lépnek a bíborszín hajnalok.

Mikor a napkelte harmat-fonta csendben,
sötét házfalakra aranybarnát ragyog,
illatfelhőn úszó tavaszi ligetben
üres a hiányod, többé már nem sajog.

Nincs oly erős fény, mely ne hullna a földre,
s mikor sugara már elgyengül idelenn,
mélység nyeli el, mint bánatot a könnye,
így hal meg az egyszer volt..., volt egy szerelem.

2012.04.14