Múltat rajzol...

Bennem most megállt az idő,
lelkemre taposta láncait, 
de látom... virágod tovább nő,
s a vén diófa széthinti árnyait.
Kismadarad a nagy fenyőn
úgy trillázik, mint egykoron,
simul a gyep is a ház körül,
napfény is csillan egy pipacson,

- épp ott - az utcafront előtt,
hol mindig vártad jöttömet,
- még hazudnék is, csak adj időt -
hogy letöröljem a könnyeket.
S mi mindent nem mondhattam el
- az élet gyakran megcsapott -
de azt akartam, hogy hidd csak el,
úgy élek, mint a boldogok...

most megkondul a nagyharang
- hisz vasárnap van, hát dalol -
 belém markol e durva hang
- valaki megint késik valahol -
kapukulcs jajdul régi zárban,
múltat rajzol a képzelet...,
s aggódva - úgy - intesz utánam
- ahogy csak Anyu integet -.

2012.05. 20.