Halványabb a csillag…

Valahogy ma megint halványabb a csillag,
a Hold is csak bujkál - távoli ködpamacs –
pernyeszürke foltként sunyin, lopva illan,
fülledtszagú éjben még a csend is makacs.

A kihalt utcákon döcögnek a percek,
lombok sűrűjében egy lusta szél matat,
mintha keresne egy védelmezett kertet,
mielőtt az égből esőfüggöny szakad.

Zsetfekete lett a csillagfényes páholy,
súlyos brokát mögé terelte fényeit,
aztán egy pillanat és a messzitávol
szememre borítja sóízű könnyeit. 

Nem szeretem ezt a semmitmondó csendet,
mikor hallgat a fű - tücsök sem ciripel -
léptem is csak lámpásárnyékokat fektet,
s a lábam esőverte terheket cipel.

Arcom mégis bátran emelem az égre,
hisz a felhők fölött holnap kisüt a Nap,  
s láthatatlan kézzel írja a nagy kékre,
szivárványbetűkkel: Sosem vagy egymagad…

2012.07.28.