Valami hiányzik...

Amikor a fájdalom az arcodra feszül,
s a kín ezer karmával kaparnád a falat,
senki sem segíthet – neked fáj egyedül -,
süket csendet dönget minden hívó szavad,
mert a magány, mint a megveszett vadállat,
szétmarcangol, szétrág, tombol a romokon,
de nem körülötted él és nem benned lázad,
csak épp minden napod annyira monoton.
Senkitől sem kapod, mégis nálad motoz,
nem látod, nem hallod, nincs tátongó sebed,
de bekattint egy zárat – lakattal zárt doboz -,
pedig csak egy érzés, ami annyit jelent;
                                           valami hiányzik…

2012. augusztus 30.