Már gyöngyfénysugarakkal búcsúzik a nyár… a meleg gólyafészek ismét árva lett, aranyát zsákolja a sárguló határ, s leveleket pingál egy ősz színű ecset.
Ma még bőkezűen osztogatja kincsét, forró szél kotor a kiszáradt tereken, olykor csak megoldja, majd leveti ingét, aztán majd elszáguld szellőkerekeken.
Nem kéri a hajnal hűvös ölelését, a gyümölcsérlelő ősz párakönnyeit, ám hogy újabb évig ne hiányold létét, lángcsókját bőrödön emlékként hagyja itt.
