Nem írok többé, hagyjatok!

Ma olvasok - hátha megihlet egy kósza gondolat -
átcaplatok a sorokon; az egyik szíven vág
- no, ezt most elkapom - az előző viszont elszalad.
Nem baj, úgyis szomorú volt nagyon – még most is fáj –

a harmadikra biztosan rácsapok. Kapaszkodom,
de pottyanok, ő magába húz, én belemegyek,
megmászok benne hat hegyet - csak ihletet adjatok -
ez kér, a szemtelenebb átkutat - nesze neked,

most nagyokat hallgatok – mert így írtok Ti, a nagyok -
érzem fáradok. Nem baj, nálad beleheverek,
- ez finom, ez most szeretem meleg - továbbmaradok,
már úgyis mindegy, feladom, nem bírok veletek.

Itt fájdalmak, amott vágy-utak – úgy érzem, büntetnek -
menekülök, most tényleg a kezemre csaptatok,
- kint esik, arcomon mért’ csorog - belülről lüktetnek…
Nem írok többé – semmit sem hagytatok - hagyjatok!

2012. október 16.