Néha úgy folyik át a kezemen az idő, ahogy homokszem szökik a szitaszöveten, nem látom hol a volt és merre a jövő, figyelem a távolt, de már nem követem. Látod, elvesztek a régen-volt hitek, a tegnap elaludt, a holnap messze még, a nincsből nem adhatok - nem kell senkinek - és a van oly ritka, amilyen távoli a rég…
