Csillagpor

Az éjjel csendes volt és nyugodt. Lágyan mozgatta a szél a száraz ágakat. A sétány a lámpásainak halovány fényében a járda gránit szürkén tűrte lépteim zaját. Lassan ballagtam hazafelé, nehogy felverjem az éjszaka csendjét. Párduc-fekete volt az égbolt, és végtelen. De nem volt egyedül, mert a csillagok úgy körbe ragyogták, mintha sosem fogyna el ezüstös fényük. Pedig nem tündökölhetnek örökké, csak addig, amíg le nem jár az idejük.

Valamikor azt mesélte Nagyapám, hogy nekem is van egy csillagom, és az mindaddig ott fog ragyogni az égen, amíg csak élek. Merthogy éppen annyi csillag lakik odafenn, ahány ember él a földön. Hogy mi igaz a meséből azt még ma sem tudom, de azt igen, hogy a csillagok alkotnak képeket, utakat, ködöket, és úgy veszik körbe a vén Holdat, mint a kiscsirkék a tyúkanyót. Mégis, amikor egy csillagnak elfárad a fénye, akkor lassan elhalványodik, aztán pillanatok alatt földre hull, s egy csukaszürke sugárutat húz maga mögött, ami telis-tele van muszlin és organza színű csillámokkal. Útközben pedig csillagporral hinti be mindazt, ami az útjába kerül.

Amikor magányosak vagyunk, éppen olyanok vagyunk, mint a csillagok. Mert bizony hiába vannak sokan, egymást sohasem érhetik el. Néha kicsit közelebb mennek egymáshoz, aztán eltávolodnak, de sosem tudnak kezet fogni. Neked is van csillagod, és nekem is van, mégis fényévnyire vagyunk egymástól. Időnként megjelenünk egymás életében, viszont nem áruljuk el honnan jöttünk, és hová megyünk. Ha majd megtalálod egyszer a saját csillagodat, akkor bizonyára az enyémet is látni fogod. Tudod, ott, azt a picinykét. Ha mégsem látnád...? Akkor mindet szeretni fogod, amíg csak élsz.
 
S ha netán, egyszer mégis azt vennéd észre, hogy csillagporos lett a ruhád, akkor majd tudd...! Tőlem kaptad a csillogást, és én nagyon szívesen adtam. Addig is ragyogj bátran!

2010. noember 17.

"Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz."
Antoine de Saint-Exupéry