Az elhagyott ház

Csapódó, kitört ablakai

csak a szél játékszerei,

s a halál is rég elvitte már

az utolsó lelket.

Valahol, a hátsó udvarban

nagy, füstölgő lánggal ég

egy szemetes konténer.

A szalonban félhomály reszket,

halk zongoraszó hallik.

Egy fehér fátyol – régi emlék – hamvadó…

Ahogyan betűz a holdfény,

a sötét galérián egy kisfiú fut végig;

Édesanya! Édesanya! Sír Pannika!

Megijesztette a szél, egy hatalmas,

illatos orgonaág kopogtat ablakán.

Öleld meg Őt kisfiam, nem kell félnie,

Mi már nem vagyunk…

Te, Én, Pannika, egy régmúlt tragédia.

Ma már csak az éjszakai Hold

játszik a fénnyel…

Az is csak mesélő tánc,

mert  az elhagyott ház

emlékeimben ég el…

2012.04.29.

M