Boldog percek

Már régi ismeretség;

A szökőkút , és a lány ,

s most ismét feltűnik

a csintalan szépség –

Hajában hervatag

fehér rózsaszál…

A szökőkút – egy múltbeli kép,

köztük régi szokás, egy vízsugár

a lány tenyerén csókot kap,

de most egy huncut gondolat,

kis sugár önálló életre kél,

s a lány hajához ér, áztatván

a rózsaszálat éltető vízzel -

sikoltva kacag a lány;

Ej , te vízsugár , de jókor is jöttél,

S boldog percek múlnak…

Ám az árnyak

Egyre hosszabbra nyúlnak,

lassan jő az alkonyat,

s a lány búcsút int

a szökőkútnak.

A szökőkút búsan dalol,

de a lány már messze fut,

szerelmese várja

valahol...

2007.09.18

M