Valami Kék

Annyira, annyira kék volt

az éjszakai égen sétáló Kék Hold.

Dalban, táncban fürdette a Lányt,

mindent megadott néki, amit csak kívánt.

S telt lassan a Hold, majd elfogyott

számtalan gyönyörű ruhája,

de a Lány már nem járt a Hold udvarába…

Sikoltva fúj az égi szél,

csillagok porát hordja,

s két marokkal szórja

a Kékre, a Lányra, a Múltra,

a végtelenben megtett égi útra…

S a költő tollában fájdalom a tinta,

ezt a verset mindannyiunk könnyeivel

írta…

2012.11.16

M