Hajnal

Sötét hófellegek,

sápadt Nap tört fénye,

üveg kemény fagytemető,

hajléktalanok réme –

De minden borún

áttör a remény, s kemény

jégpáncélt zúz a holnap…

A percek végtelenbe hullnak,

minden lassan eltolódik…

S egy gyönyörű kép;

Egy elhagyott, sötét kapualjban

két szerelmes

önfeledten

csókolózik…

2007.04.22

M