A táncosnő

Rebben a láng, libben a fátyol -

a Táncosnő álomszép mosolyától

ájul a Férfinép,

amint a csoda színre lép.

Földöntúli piruett,

gyönyörű mozdulat,

időtlen szépsége rabul ejt

egyetlen perc alatt -

Lágy futam lelkem húrjain – súgja,

Te nem ismersz engem, te nem szeretsz,

csak testemet, mint a többi férfi,

jobb, ha elfeledsz.

Szememre sötét borul,

kialszik a fény –

vajon ki lehet

ezen álombeli lény?

Rebben a láng, libben a fátyol,

eltűnt a lány,

de szelíd mosolyától

Szívem fájdalmasan, lángbetűktől sérült -

                   ***

Betűk? Hiszen nevét sem tudom –

de érzem, többé nem láthatom…

                   ***

Annyira távol már az idő

Mikor megláttam Őt,

s a könyörtelen homokszemek

csak mérik, mérik az időt -

Sérült szív meggyógyul - szűnik a bánatom,

de érzem, hogy egy magányos hajnalon

iszonyú erővel tör rám

a Múltba zárt fájdalom.

S felhasad a szív - lángbetűk –

gyönyörű név otthona,

nem tudom, mi volt a Név -

de -  talán - Andrea?

M