Szabadságszonett

Kattan a záram ketrecem ajtaján,

én odabent biztonságban élhetek.

Külső világból nem vadászhat reám

senki, hagyni kell, hogy élve nézzetek.

Életem szabaddá így teszem, talán

boldog leszek, mint megnyugvó képzelet.

S nem leszek senki terített asztalán

félig átsült, ízletes marhaszelet.

Szabadnak álmodni az életet ma

nagyon nehéz, még ilyen formában is,

mert embernek ember szinte farkasa,

de ha ésszel éled életed, marad,

mi át nem törhető, s szabadságod is;

Ketreced, mely szilárd, erős rácsozat.

M