Tavasz útjain

Nehezen húz a déli harang,

Fagyos még a kötél –

Hisz még alig múlott el a tél.

De a parkban már tavasz csendül,

Kis madarak dalában fürdik a táj,

S odalent a talajon

Ibolyacsapat búvik át a száraz, téli

Avaron – csodakék illata száll.

Valami kis sárga is igyekszik már

Kifelé, s lesi lépteim nyomán a fényt.

Most hűvös a pad, ahová pihenni térek.

Ibolyák, és árnyak – régi szellemek – járnak

A park útjain, de nem feled a lélek,

S nem feled a folyó. Kis hídjának

Korlátján át gondolatok hullnak, emlékek,

A múltnak otthagyott dallamai –

Szinte hallani a szénahordó lányok

Kacagását ( oly szép volt az a lány,

Ma sem lelni a faluban mását…)

Az út végén a két ismerős fa elköszön.

Nicsak – madárfészket őriz egy ág,

S odakint csodálatos a fényözön –

A Nap a hegyről lefelé már sétálva jön,

És a sötét fenyvesből Tavasz illata száll.

Oda pedig, a kémény mellé, a fészekbe

Várható az a tavalyi gólyapár…

Fazekas Miklós

https://www.youtube.com/watch?v=yxYtUGwqFe4