AMIKOR ÁTHÚZOK DUNAKESZIN

Tudom, már régen nem vagy
nekem,
a világban elhagytad az életem,
de néha mégis –
kitörnek forró könnyeim,
amikor lassan
áthúzok Dunakeszin.

A cseresznyefád –
Nagymamám,
s ott fönn – az a kisleány.
Kergetőztünk fönn a fán,
s ahogyan két fülére
páros cseresznyét tettem,
hat évesen örökre megszerettem.

Azután egyszer csak már
nem láttam ott -
azt mondták az emberek,
Csöpike Amerikába távozott.
Most is ott él valahol,
de nem lelem
az én hat éves kis szerelmesem.

Elhagyta gyermekként hazáját
az a lány –
Ki tudja, már nem is él
talán.
Néha forró könnyem
érte is folyik,
amikor lassan elhagyom Dunakeszit.