Fazekas Miklós

Tavaszi gondolat

Odakint a téren gyermekek játszanak.

Vidám kacagással kergetőznek egymással,

életük boldog, gondtalan tavasz.

Pár lépéssel arrébb hatalmas akácfa

borult épp virágba, mézédes illata száll.

Vénülő élete, sok vihar-tépte ága,

ismeretlen éveinek száma,

és mégis szilárdan áll,

új tavaszra vár.

Elgondolkodva nézem;

nékem hány lehet még hátra…

2015.05.16.