Éjfél

Hópelyhek hullnak,

S ahogy az évek múlnak,

keserűbb a Karácsony -

Könnyízűbb kenyerem, kalácsom.

Úgy elszállt minden,

amiben öröm volt hinnem,

amiért él az ember,

ami bánat ellen fegyver,

magány ellen orvosság -

Hová tűntél Boldogság?

Kérdem éjjelem, nem felel -

Az álom nem vihette el,

hisz álmom oly sokszor boldog.

Ott másképpen mennek a dolgok,

nem az élet keserű fonalát

gombolyítják, Álomország vonatát

más elvek irányítják -

Más síneken futnak a kerekek,

kattogásuk - szeretet, szeretet, szeretet.

Szeretetváros a végállomás!

De szép is ez az ébrenálmodás...

Hópelyhek hullnak -

Karácsonyok múlnak -

Már nem is számolom -

Köddé váltál?

Álomkarácsonyom…

***

M