Szonett lányra és rózsára

Elcsitult a tenger, felragyog az ég.
Ruhája hínárból szőtt selyemcsoda,
amikor a lány a sziklás partra lép.
Mélység rejteke különös otthona.

A rózsa egy kertben nyílik, mint festmény.
Soha nem látta még a lányt, de titka
szépsége - oly megkapó holdas estén -,
holdsugárból szőtt pókfonál kalitka.

S a lány sétára indul éji fényben,
egy ellenállhatatlan illat hívja
ismeretlen vágyakkal szép szívében.

A rózsaillat - mint szerelmes csapda,
egyre csak csalja, csalogatja, a lány
észre sem veszi, s a kalitka rabja.

Fazekas Miklós