Néma sóhajok ölén találkoztam veled, elhagyott remény, vágyó szeretet ami még megmaradt. Homoknak akartad, de végül nékem adtad. Tisztán ragyogó fénye megmentett, elvesztem volna, de életre keltett. Félelmeim már messze járnak, csókod izétől halára válnak. Mikor a szél mesélni kezd körénk von néma sátrat, vigyázza megszületett szépséges álmainkat.
