Mikor cseppzongoráján, játszani kezd az ég, szalad a futam nesze, ezernyi gyöngyének csorgó éneke. Szürkéből feketére festi a járdát, elszédít az eső permet, reám zúdítja illat árját. Párnámra hanyatlom, becsukom a szemem, s mire észre venném, már álmodom tovább. Eső zongora dallamára, áttáncolom Veled az egész éjszakát.
