Csókjából könnyezett


Halkan suttogva,
neszezett az éjszaka.
Csak az utca hallgatta léptemet,
mikor átmentem a ház előtti téren,
az éj,
könnyet csókolt rám éppen.
Arcomon gördülő bánata,
a fényes égbolt ragyogó csillaga.
Csendesen esni kezdett az eső...
lassan,
komótosan körbe vett,
számtalan csókjából könnyezett.
Talpam alatt kavics sikongott,
a szél átölelt,..
talán mosolygott.
Elvarázsolt,
elszédített az este,
ezerszer jutottál eszembe,
éreztem csókod,
mely ajkamon gurul,
forró ölelésed,
mely körém borul.
Az árnyékot fürdető cseppek,
egyre sűrűbben estek,
csak estek....