Némán átölel a csönd, most nem beszél, nem mondja ne félj. Miért is tenné, ha itt vagy velem. Suttogva szólítalak, sóhajod felel nekem. Szemedben mohóság, gyöngéd minden mozdulat, szinte sürgetnélek, de elnémult ajkam csókod őrzi, rabbá lettek a szavak. Minden érintésed vágyadról mesél. Ruhátlanul őriz a szemed, de mosolyod betakar, átölel, együtt vagyok veled.
