odaát (re-zoria )
Te mesélted Kedves, hogy milyen a halál torkában járni. kínzó fájdalmakat átélni, becsövezve egy kórházi ágyon feküdni tehetlenül, számolni a beléd csöpögő vegyszerek unalmas cseppjeit, és kómábán egy meghatározhatatlan fény felé őnfeledten szállni. Te mesélted, hogy erősnek kell lenni, és akik hisznek benne, megtalálják útjuk. feléjük nyúl egy segítő kéz, így könnyebb lesz nekem is, tudom, tudod, tudjuk.
|
|