langymeleg palotájában, hol
a fénynek még a híre se jár,
bűzös gőzök, gázok között
lakik a Rák Király.

állandóan mozog a tér,
a jelennek néha valami fáj,
nem zavarja semmi az éjben,
szunnyad a Rák Király.

napra nap, évre év jön,
valami titkos jelre vár,
egyszer eljön a Itélet napja,
és ébred a Rák Király.

mardos a semmi, az éhség az Úr,
előtte hatalmas tál,
nekiáll zabálni a kiéhezett rémség,
eszik a Rák Király.

módszeresen pusztítja a tálat,
gyomor, bél, vagy esetleg máj,
desszertnek egy kis vese, vagy tüdő
fal most a Rák Király.

telik az idő, elfogy a test,
semmivé válik a táj,
hatalmas bendővel, bűfögve
vigyorog a Rák Király.

dörzsöli a kezét,
várja a hírt, boldog a Halál,
küldi majd a következő lelket
a serény Rák Király.

nem jött még el a Vég,
az ember csökönyös fiú, vagy lány,
az erősebb úgyis én leszek végül,
és leszarlak Rák Király.