Grafoman: Matrix (a' la piroman)
Már megült a köd az asztal lába közt,
és a perc szavakba cseppen csendesen.
Nincs idő, se út, se régi kedvesem;
múltnak álma ő, ki líralázba dönt.
Barna kocsma szürke mélye is magos,
szénsav illan - mind az égre: fenn a gáz?
Angyalok szemében lanyha lé aláz,
s árva-tiszta cédulát hoz egy csapos.
Rajzolok igét, kifestve főnevet,
ellazult határozókat - ékesen,
s mondatok ütemre ringnak ajkamon.
Halld: a szenvedély tüzén belobbanok,
s robban egy szonett; a csillagéj megáll -
önmagába roskad itt a fékpedál.
|
|