Fehérre csillanó
Rongyos ősz ez. Ázva, hantra hullva múl itt
szirma közt a nyár, s az est világnyi árny.
Űrüres terén a Hold kiált hiányt:
csillagarmadája őrhelyén köd úszik.
Álmodom? Valódi álom ez, vagy újra,
s újra tört tükörben újra duzzadó
csend? A párnamélybe hullva árva szó?
Sóhaj áradása - hátha nyílik útja?
Nem nehéz. A lét csak elszakadt sugárba
bújt szavaknak odva, álomissza márga,
lassuló időbe gyúrt egyetlen éj.
Lesz napod ragyogta szent varázsa majd a
nyárnak? Oly fehérre csillanó - ha harmat
rezdül ott a fénye bársonyán? Remény.
|
|