Fullextra.hu

Nem is tudom ma már, mi volt az óra,
a nap, na és a táj, mi volt e lenge
vasárnap, és a földesút merengve
hová temette titkaink azóta.

Sehol ma már a kismadár karója,
amin dalát a dús tavaszba zengte.
A tar keréknyomon talán a csendje
elér, világnyi perceket megóva.

Akácok égi illatárja bűvöl:
fehér varázs, fehér a szív, s a lélek,
fehér parázzsal angyalok pihennek.

Nem is tudom ma már, mi volt a bűnöm,
felejt az ember, ám ha majd nem élek,
a nyugtom is maradna itt, ilyennek.