Ítélet! Mire készül az Isten? Sápad a Nap már,
Körbeforogva vonít, szűköl is, hőköl az eb,
Cikkan a légben a fecske, madárdal halk, ami hallik,
Vad kukorikkal szól, fúj riadót a kakas,
Félve, a házba, a pincehomályba bebúvik az ember,
Retteg, mért a sötét? Féli, eléri a vég.

S vége a vésznek. Tétova léptek, újra botorkál
Lépve az utcán, s lám, hallani véli a jajt,
Nagy keserűn, bár újra ragyog fény. Ballag a hegyről
Ifju legényke, közelg. Megböki társát, szól
Összekacsintván: Nézd, a komának kormos az orra!
S nagy kacagással lép; Érzik a lét örömét.