Már rég nem is élsz, és észre sem veszed,
Hiszen még olykor mozdul lábad s kezed,
Nyílik, csukódik a szemed és a szád,
Mégis idegen, és elhagy a világ.

Csak a kalandot, mi izgat, kerested,
Míg véred elfolyt. Arcod pírja festett.
Hiába törnél a megváltás fele,
Nincs benned lélek, már csak anyagcsere.

Újra rohansz a taposómalomba,
Ledarál időd, akármilyen lomha,
Naponta elvész belőled egy darab,

Ellopják életed, nincs már holnapod.
Bűnös vagy te is, hisz’ eltűröd, hagyod.
Azt hiszed, még élsz; de mondd, mi ez a szag?