Csak médium;
De zengő, tiszta érc,
Metsző, kemény a szó,
Mintha volna vésve kőbe.
Bár menekülnél előle,
De mindig visszatérsz,
Hinnéd, ez a való.

Vad géniusz;
És osztja az igét.
Éles, zord tekintet,
Csakis a lényeget nézi.
Olvassa, maga sem érti;
Hibát sohase vét?
Hát más sem legyinthet!

Fantázia;
Dús kaleidoszkóp.
Egyenes az útja.
Hunyt szemmel is felül kerül,
S egy fix pontot keres, belül.
Készül a horoszkóp,
És zeng halleluja.

Egy szó elég;
Elméd bokrosodik,
És repül a hajó.
Használd, míg fújnak jó szelek!
Bokrosodnak széljegyzetek,
Szökkensz, s távolodik
Lenn lomha sárgolyó.

Egyedül vagy.
Bár még feljebb kaptatsz,
Levegőd elfogyott.
Csak csend, hűs űr, sötét árnyak,
Észreveszed, nincs is szárnyad;
Most már csak zuhanhatsz,
Te elrugaszkodott.