Ez a világ egyre dagad,
Érezd hát jól benne magad;
Hazudik, mindig is tudtam,
Kerekedik, míg szétpukkan.

Ez a világ zápult tojás,
Talán, mert így kívánja más;
Ne érje fagy, ne érje tűz,
Össze ne törd! Elönt a bűz.

Ez a világ fonnyadt bogyó,
Az öröm itt egyre fogyó;
Hiába hitték, hogy örök,
Megrágod, magját kiköpöd.

Ennyi több a soknál, talán
Villámra vár borzas csalán;
Csak az csinálhatna rendet,
Aki mindent megteremtett.

Ez a világ csuda lapos,
A gazdája is kapatos;
Pislog reá laposakat,
S olykor-olykor még odacsap.

Ez a világ egyre hervad,
Érzem, még a szél is felkap,
S bár sokan lopják az álmot,
Felettük kacagva szállok.

Ez a világ mégis kerek.
Ha rám ragyog csillagszemed,
Ha ölel két puha karod,
A világ bolondja vagyok.

Ha az égen száz nap lángol,
Kiszaladunk a világból;
Senki sem tudja, mi vár ott,
Holnap a végére járok.