Szép szó az ember sajátja,
De tudd, mindig van, ki látja;
Te vagy az erdőn tekergő,
És te vagy a fák, az erdő,

Magad vagy a fán a kéreg,
És a rajta rágó féreg,
Vagy minden kimondott szavad,
És az eltitkolt gondolat.

Így lehetsz tikkasztó hőség;
Nyomasszon a felelősség!
Ne kísértsen hazug derű,
Mondd ki azt is, ha keserű,

Ha lázban izzik homlokod,
Hűs harmatod mástól lopod.
Mit látsz, járva völgyben, hegyen,
Leírva mind igaz legyen!