Magányosan ül a homályos szobában,
És büszkén fürkészi szemben a falat,
Mely őt dicséri, s nem csak úgy általában:
Örök világcsúcs! Bár a világ halad.
Csinos oklevél, díszes keretben,
Egyre bámulja, nézi meredten;
Guinness rekord! És már kicsordul a könnye:
A föld legtöbb nyelvre lefordított könyve!

Nézd csak, milyen vastag! Minden szava enyém,
Belőle a terv láthatóvá válik,
Amely zseniális. Sorsa bármily kemény,
Ünnepel népem immár mindhalálig.
Nincs arra tanú, mit előbb tettem,
S bár tettem érte, nem értek tetten,
Most elismer az egész világ ez egyszer.
Lám, kaporszakállát simítja a mester.

Szobájába lépve megborzong a hátam,
Hogy éppen ez, miért orrát fenn hordja;
Más volt, mit kerestem, ám csak ezt találtam.
Ezért dőlt porba Bábel büszke tornya?
Ezért a nagy terv, mindenki látja;
Csak ezért kellett Pünkösd csodája,
Hogy e tanúsítvány csügghessen a falon?
Csüggedek. Holnaptól kihez imádkozom?