Bár a holdba jutni ezer utat is tudsz,
Akárcsak Cyrano, a mézszavú költő,
De ahhoz nem elég egész emberöltő;
A gyertyafényes balkonra fel sose jutsz.

Polcodon sorakozik már ezer szépség;
Szikrázóan hideg jég és viasz szobrok,
Tűnt idők báljain mind, ki rád mosolygott,
Ha olvadás jönne, beléd mar a kétség,

Attól tartasz, csorbul így egyéniséged,
Pedig csak magányod jégpáncélját félted,
Míg lelked homályos tükörben fogva van.

És ha egymagad vagy egész világ ellen,
Lehetsz bár épp’ oly nagy, miként Edgar Allan,
Épp’ oly nagy leszel és épp’ oly boldogtalan.