Miért nézel így rám? Én jó vagyok!
Szám szegletén s torkomon vér csorog,
Eltelít, émelyít az édes íz,
Guvadt, meredt szemed is megigéz.

Kés volt kezedben. S én fegyvertelen
Álltam, mosolyogva. És hirtelen
Felém léptél; így nyakad hajlatát
Csak önvédelemből haraptam át.

Homlokomon jel: nincs rosszabb ennél.
Gyűlöllek téged; bűnössé tettél,
S a szembejövő rám nézni sem mer.
Vagyok a jövő: igazi Ember!

Csuklómon vörös csík; azt mutatja,
Én vagyok első, ezerek atyja,
Bennem Ézsau s Jákob harcra kel,
Tudom, a hajnal nekem énekel.

Nézésed bőszít. Elrejtem fejed
A földbe. S míg a sátán rám nevet,
Életfűszeres nyugtomat s helyem
A rád állított kereszten lelem.