Régen volt már a sorsdöntő pillanat;
Dobbant a szív, egymásra nyílt szemetek,
Éreztétek, csoda történt veletek,
Idők árja zúgott, s magával ragad.

Összhang, harmónia, ebben nincs hiány:
Összecsiszolódtok, sok év elrohan,
Megtanulják egymást majd alaposan
A biciklis fiú s a cserfes leány.

Egymáshoz hajolva arcukon mosoly,
Szemeik tükrében változó képek
Küzdelmes, szép múltból, közös emlékek,
S a jövő fénylik, mint párás ködgomoly,

És míg a pillanat most kimerevül,
Színes szivárványhíd fölébe feszül.