Nádasban rejtve lógatom kukacom,
Melyen a néma halak is nevetnek,
Ragyog a hold, bűvös látomás lep meg;
Bizsergő hullámzás fut át a tavon,

Habokból bukkan fel karcsú lány-alak,
Szellő borzolta haj, csillogó szemek,
Kerek mellbimbóján hűvös víz csepeg,
Domború has, dús csípők – csak emlék marad –

Csorgó ezüstbe öltözteti a hold.
Elfordulok. Én nem ezért jöttem,
A lélek kész, ám a test erőtlen,
Véremben száguldoz száz pajkos kobold.

Így hátat fordítok, hallgatom tovább
A parton kuruttyoló békák dalát.