Vagyok

Voltam én szálló por, csak könnyet hozó,
Mely csiklandoz tán, de tüsszenteni kell,
Ha túl sokká lesz, mert oly adakozó,
Hova telepszik, csak neki marad hely.
Vagyok avitt gőzös, futok a sínen,
Míg a kazánban felizzik a parázs,
Magam dohogását s terheit viszem,
Lepattan páncélomról minden varázs.
Leszek majd tán egy polcon díszes doboz,
Vaj a késen; könnyű kenyérre kenni,
A dobozra egy kéz dísz-masnit bogoz,
De benne csak por lapul, és más semmi.
Lehettem volna megvalósult álom,
S ha nem lennék mégsem, halálig bánom.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=14840